Nemcsak az útlevelét kapta vissza az elmúlt nyáron Aj Vej-vej (Ai Weiwei), hanem megnyithatta első önálló kiállítását is Pekingben. Hogy miért éppen most megengedőbb vele a kínai kormány, azt ő maga sem tudja, hiszen kormányellenes hangjából mit sem veszített a művész, mióta először szegült nyíltan szembe a döntéshozókkal. „Eléggé frusztrált, amikor elvették tőlem a szabad utazás jogát, de ma már sokkal pozitívabban látom a helyzetemet… Nyugodt vagyok” – mondta el a művész a hírek hallatán a The Guardiannek. Londonban hosszú évek után először maga is megtekinthette kiállítását, amelynek téma- és anyagválasztásával indít dialógust a kínai és a nyugati kultúra között, mégpedig régi és új alkotásain keresztül. Mindez igen jelentős változás, tekintve, hogy eddig nemcsak a kiállítások szervezéséből maradt ki, de még a megnyitó rendezvényekre sem mehetett el.
Jelenleg is Pekingben él és dolgozik az 1957-ben született alkotó, aki nemcsak művészként, hanem politikai aktivistaként is ismert. Művészi munkásságát még a 2008-as pekingi olimpia megrendezésekor is igénybe vették, a svájci építészeti céget, a Herzog & de Meuron Basel Ltd.-t művészeti tanácsadóként segítette a Pekingi Nemzeti Stadion építésekor. Tette mindezt úgy, hogy politikai aktivistaként nem volt éppen a kínai kormány kedvence, bírálta és a mai napig bírálja annak a demokráciához és az emberi jogokhoz való viszonyát. De nemcsak megfogalmazza ezeket a vádakat, hanem tevékenyen ki is veszi a részét az elnyomással szembeni harcból: számos alkalommal derített már fel például különböző korrupciógyanús ügyeket. Meg is lett az eredménye, 2011 áprilisában a pekingi repülőtéren letartóztatták, majd 81 napra börtönbe vetették, hivatalos vád nélkül. Már apja sem volt egyébként a rendszer kedvence: a költő mozgalmi tevékenysége miatt a családot munkatáborba küldték Pekingből, amikor Aj Vej-vej egyéves volt, amit 16 év száműzetés követett. A család csak Mao Ce-tung halála után, a kulturális forradalom végével térhetett vissza a fővárosba, 1976-ban.
Érdekes, hogy a fiatal Aj Vej-vej nem művészeti tanulmányokba kezdett, hazájában ugyanis a Pekingi Film Akadémiára iratkozott be, bár az is igaz, hogy az ezt követő 12 évben, amit az Egyesült Államokban, főként New Yorkban töltött, művészeti és dizájn területen szerzett felsőfokú képzettséget. New York igen nagy hatással volt rá, számos művészbarátságot kötött itt, többek között az amerikai beatnemzedék nagy írójával, Allen Ginsberggel. Csak apja betegségének hírére költözött vissza Kínába, ahol aztán megvetette a lábát: építészstúdiót alapított, és blogot indított, ahol életrajzi írásai, művészettel és építészettel kapcsolatos írásai mellett a kormánykritikának is teret engedett. Az olimpiai játékok előtt a kormány lekapcsolta az oldalt, a művész azonban ezzel még nem vett búcsút a közösségi médiától, és a twitteren folytatta a munkát, naponta nyolc órákat töltve online.
Amikor a 2008-as szecsuáni földrengésben elhunyt sok ezer diák tragikus halála után önkénteseivel nyomozva konkrét korrupciós építésügyi csalást térképezett fel, illetve filmet forgatott, hogy a valódi állapotokat mutassa meg a kínai lakosságnak, még tanúként sem tudott megjelenni a bíróságon, mert szállodai szobájában fogva tartották. Ez idő alatt olyan vérömleny keletkezett az agyában, amelyre csak néhány hónappal később, müncheni kiállításának installálása közben derült fény. A vérömlenyt azonnal, életmentő műtéttel távolítottak el. Itt azonban még nem ér véget a megpróbáltatások sora: 2011 áprilisában letartóztatták, 81 napra börtönbe került – maga Hillary Clinton járt közben a szabadlábra helyezéséért –, majd egy évig házi őrizetben tartották. Ennek egyik művészi lenyomata a 2013-as Velencei Biennálén bemutatott S.A.C.R.E.D. című installáció – amely a börtönben töltött napokat örökítette meg –, majd újragondolása, a Szabadlábon: Aj Vej-vej az Alcatrazban című, a híres amerikai börtönben megrendezett kiállítás.
Ma már alig lapozhatunk fel úgy művészeti magazint, hogy ne találkozzunk Aj Vej-vej nevével. Legutóbb például egy berlini hivatali épületre függesztett fel 14 ezer mentőmellényt, felhíva ezzel a menekültválságra a figyelmet. De nem csak egy-egy akciójával tűnik ki a tömegből: rendszeres résztvevője a világ legnagyobb képzőművészeti kiállításainak, vásárainak, elég csak az Art Baselt, vagy a Velencei Biennálét megnézni. Még film is készült róla. Alison Klayman 2012-es, Ai Weiwei: Never Sorry című dokumentumfilmjében a művész mindennapjait követhetjük nyomon. „Aj Vej-vej építész, szobrász, fényképész, konceptuális alkotó, emberi jogi aktivista, blogger és óriási twitterező. Nem fél kritizálni a kínai kormányt, szembeszáll a jogsérelmekkel, és küzd a művészet eszközeivel az elnyomás ellen” – írta a film magyarországi bemutatója kapcsán a forgalmazó. Mivel azonban útlevelét a hatóságok maguknál tartották, maga a művész a filmet sem tudta elkísérni útjára, ráadásul a kínai kormány még a Sheffield Doc/Fest rendezvényről is letiltotta az alkotást. „Az életénél is nagyobb, meggyőző személyiség, már-már kisebbségi érzetet kelt. És bár meggyőződtem, hogy a látszat nem csal, és bár igen komoly kérdéseket feszeget, nem veszi túlságosan komolyan magát, sőt, humoros” – mondta el róla a rendező a hvg.hu-nak adott interjújában.
Művészetét a kínai kultúrkör határozza meg, illetve annak kapcsolata a nyugati hagyományokkal. Két évvel ezelőtt például, amikor a Velencei Biennálé német pavilonjában három másik nemzetközi művész mellett kapott helyet, a legnagyobb hatást a 886 háromlábú székből készült műve váltotta ki. Aj Vej-vej Bang című munkájában azok a háromlábú székek álltak össze képzőművészeti alkotássá, amelyeket egész Kínában generációról generációra örökölve használtak. A modernizáció azonban véget vetett a hagyománynak: napjainkban már műanyagból vagy alumíniumból készülnek ezek a tárgyak, melyek formájukban is azonosultak a tömegkultúra termékeivel.
Ha minden jól megy, itthon is találkozhatunk a művész alkotásaival. A legutóbb a Csontváry-képeket a volt Honvéd Főparancsnokságba összerendező Gulyás Gábor nagy ívű terveket vázolt fel ugyanis az általa vezetett Ferenczy Múzeum jövő évi programját bemutatva. Art Capital néven szeretne meghonosítani egy évente megrendezendő biennálét és fesztivált Szentendrén, melybe félszáznál is több kiállítást csomagolna be. Néhány nevet már most megemlített: az olyan híres magyar művészek, mint Berszán Zsolt, Bukta Imre vagy Mátrai Erik mellett Aj Vej-vej neve is feltűnt a meghívandók listáján. Az alkotó munkája azonban nem most lenne először látható Magyarországon, hiszen 2012-ben, az akkori Ernst Múzeum Aj Vej-vej: New York 1983–1993 címmel rendezett kiállítást, amelynek képei kivételes perspektívából ragadták meg a nyolcvanas évek New Yorkjának történelmét, kultúráját és légkörét.
A londoni Royal Academy Ai Weiwei 360 című kiállításába itt pillanthattok bele: https://c9e2175da161f40140e5-aa0d32f8a22e15794b262b38ea14b77e.ssl.cf3.rackcdn.com/index.html
